Az immunrendszer szervezetünk alapfelszereltsége, igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy jól működjön! Vajon létezik lélektani immunvédelem?
Pszichológiai értelemben a reziliencia olyan képesség, amely az egyént alkalmassá teszi arra, hogy megküzdjön a magas fokú stresszel és a traumatikus helyzettel. Tágabb értelemben azonban úgy is tekinthetünk erre a jelenségre, mint egy szervező-erőre, azaz a rendszer a vele szemben megnyilvánuló erőhatások következtében kibillen és egy másik szinten újraszerveződve kerül ismét egyensúlyba.
A korai kötődéselmélet atyja John Bowlby figyelt fel arra, hogy az általa vizsgált súlyosan traumatizált kisgyermekek egy része nem az elvártnak megfelelő patológikus viselkedési mintákat produkálta, hanem képesek voltak a megfelelő kötődés és társas viselkedés kialakítására. A korai kötődéselmélet szerint ugyanis azok a gyermekek, akik gondozóiktól a fejlődés korai szakaszában nem kaptak megfelelő odaadást, szeretetet és biztonságot, azok a későbbiekben sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem lesznek képesek sikeres és kiegyensúlyozott életvitelre. Többek között ez a jelentős ellentmondás hívta fel a szakemberek figyelmét és irányította a fókuszt a reziliencia mögött meghúzódó mechanizmusok feltárására.
Miért képes egyikünk a reziliens viselkedésre és miért szinte ismeretlen lehetőség ez mások számára? Milyen szocioökonómiai, társas és pszichológiai mintázatai vannak a reziliens viskelkedést sikeresen alkalmazó egyéneknek?
Hol van a reziliencia felső határa egyéni szinten? Hol van az a pont, ahol az egyén már nem képes megküzdeni az őt ért hatásokkal? Hogyan lehetséges az, hogy extrém körülmények között is előfordulhat sikeres megküzdés?
Gondoljunk csak Ishmael Beah történetére, aki gyermekkatona volt Sierra Leonéban. Tragikus történéseken ment keresztül, olyan idegrendszerét és személyiségét torzító eseményeknek volt tanúja és előidézője, mellyekkel egyikünk sem szembesül szívesen. A legtöbb ember megtört volna, Ishmael mégis képes volt –segítséggel- újraépíteni az életét. Ishmael 1980-ban született Sierra Leonéban, az ENSZ segítségével 1998-ban költözött az Egyesült Államokba, jelenleg New Yorkban él. 2004-ben szerzett diplomát az Oberlin Főiskolán, tagja a Human Rights Watch gyermekjogi részleg tanácsadói bizottságának és nemzetközi konferenciák rendszeres előadója.
Természetesen nem cél a nehézségek és negatív hatások teljes mértékű elhárítása, kiküszöbölése. A nehézségek inspirálóan hatnak, de a súlyos traumák és tragikus sorshelyzetek emberpróbáló ereje pusztító hatású lehet a fizikai és mentális egészségre. Selye János a stresszről úgy beszél, mint szükséges és semmiképpen sem kerülendő állapotról, amely minden élőlény sajátja.
A distressz viszont egyértelműen negatív hatású, azt jelzi, hogy az egyén fizikai, mentális és lelki értelemben is teljesítőképességének határához érkezett; ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, akkor maradandó károsodásokat eredményez.
A szervezetbe került méreganyagok (stresszorok) ellen kétféle módon védekezhetnek a sejtjeink Selye (1976) megállapítása szerint, kémiai úton megsemmisítik azokat, vagy “békés” együttélés következik be.
A fenti analógiát használva a reziliencia során a pszichológiai mechanizmusok szinte tökéletesen megfeleltethetők a sejtszintű működésnek. A negatív hatásokat kiüthetik, ezeket megsemmisíthetik a pozitív környezeti és társas kapcsolódások. Jó példa erre azoknak a gyerekeknek az esete, akik szegénységben és nélkülözésben nőttek fel, de tehetségük okán tanárok, patronáló szervezetek segítségével sikeresen kiemelkedtek és lehetőségekhez jutottak.
A békés együttélést a negatív történések kognitív átértékelésének képessége, a megbékélés és megbocsátás biztosíthatja számunkra.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadás
Vedd igénybe a 2×45 perces ingyenes konzultációs lehetőséget, hogy problémáidra más szemszögből nézhess! Kérj időpontot e-mailben!
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: