Párokkal és családokkal dolgozom. Lenyűgöz, ahogyan a folyamat során kibomlik egy kapcsolat és láttatni engedi belső dinamikáit és törvényszerűségeit. A konzultációs üléseken nincs két egyforma pár vagy egyforma eset. Almási Kitti egyik előadása ihlette a mai posztot, amelyben a párkapcsolati magányról beszélt.
Képzeljünk el egy szituációt. Egy társaságban az egyik férfi megkérdezi barátja véleményét egy közös ismerősükről. Nagy valószínűséggel nem az fog elhangozni, hogy ez a pasas nagyon harmonikusan él a feleségével, rendszeresen utaznak, jó házasságban él! Sokkal inkább arról lesz szó, hogy ez egy sikeres fickó, több jól menő céget menedzsel, el van engedve anyagilag …etc. Mit gondolnak a párjuk melyik mondatot hallaná szívesebben?
A férfiak öndefiníciójához sokkal inkább hozzátartozik a munka és az abban elért eredmények. Sokan kizárólag ennek mentén élik meg hatékonyságukat és eredményességüket. Gyakran még otthon is a számítógép a legfőbb társaságuk, amit a családtagok – különösen a feleségek- nehezen viselnek.

Képzeljünk el egy olyan párkapcsolatot, ahol a felek elfoglaltak, sokat dolgoznak és az intimitás megélésére ritkán van mód. A beszélgetések felszínesek és leginkább csak az élet pragmatikus részeihez kapcsolódnak. A valódi érzelmi közelségre – mely meghitt beszélgetéseket és gyengéd szexuális együttléteket jelent – csak nagy ritkán kerül sor. Ilyen helyzetben gyakran előfordul, hogy a feleség és a férj elmagányosodik és hogy végleg ne szigetelődjenek el egymástól érzelmileg, beszorulnak egy üldöző-üldözött dinamikába.
Az egyik fél szorong az aktív kapcsolat hiánya miatt – többnyire mi nők – , ezért folyton kérdez és piszkálódik, kér majd követel, végül hibáztat és kárhoztat. A másik fél, értelemszerűen a férfi pedig visszavonul, gyakran védekezik és magyarázkodik, majd végül elzárkózik. Ennek egyk legjobb módja a munkába való beletemetkezés. Ebben a kapcsolatban mindketten hosszútávfutók, ahol az egyik kergeti a másikat és jó eséllyel soha nem érnek célba. Képesek vagyunk ezeket a játszmákat évekig, évtizedekig folytatni anélkül, hogy felismernénk. Vagy felismerjük ugyan, de fogalmunk sincs, hogyan szakítsuk meg, hogyan csináljuk jobban, hogyan csináljuk másképpen!
A legtöbb pár esetében ez a legfontosabb és legégetőbb kérdés. A “ hogyan” kérdése! Mindenekelőtt közelebb kell menni és meg kell érteni, hogyan jön létre kettejük kapcsolati dinamikája. Szinte lépésről, lépésre lebontva miközben az érzelmek is előtérbe kerülnek és ez gyakran mindkét fél számára fájdalmas megélés. Ezt követheti egy újfajta működés kialakítása a pár tagjainak valós szükségletei mentén.
A munka elköteleződést és kitartást igényel mindkét fél részéről, cserébe visszakaphatnak valami fontosat, amelyről már azt hitték, talán örökre elveszett. Párkapcsolati Klinika (dr. Almási Kitti ), Kulcslyuk Kiadó, 2011
Kapcsolati nehézségek esetén egyéni konzultáció, pár és családterápia Budapesten és Szentendrén!
Kramarics Rita / 06 30 861 2912 / ArteVita.hu
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: