Szinte egyidős a XX. századdal, személye sokrétű és legalább annyira ellentmondásos, mint a század, melyben élt. Szülei poroszos, szigorú neveltetésben részesítették. Rajongott az apjáért, így nagy csapás érte, mikor a férfi elesett az I. világháborúban és szinte pénz nélkül hagyta a családot. Az édesanyja hamarosan újra férjhez ment egy katonatiszthez, ezzel anyagi helyzetük kissé stabilizálódott. Azonban a család továbbra is küzdött a szegénységgel és a korszakot sújtó nagyfokú inflációval. Apja rendőrtiszt volt, nevelőapja katonatiszt. A szülők célja az volt, hogy jóravaló katonafeleségeket neveljenek rakoncátlan lányaikból. Marlene élete és életlehetőségei messze túlmutattak mindazon, amit szülei neki szántak. A Max Reinhardt Színészakadémián tanult és 20 éves korára elég szorgalmasnak és tehetségesnek bizonyult ahhoz, hogy kisebb karakterszerepeket kapjon. Huszonkét évesen férjhez ment Rudolf Sieber segédrendezőhöz. Kapcsolatukból – mely nem sokáig tartott – egy kislány született, aki egész életén át magán hordozta anyja árnyékát. Kapcsolatuk férjével rövid életűnek bizonyult, mert Dietrich kezdettől fogva hűtlen volt és néha sokkolóan provokatív. 
Első filmes sikere Heinrich Mann írásából készült A kék angyal című alkotás. Forgács Katalin grafológiai munkáját olvasva bukkantam Dietrich íráselemzésére. Forgács szerint a színésznő írásképe erős animus hatást mutat, véleménye szerint kézírásunk nyomán a tudattalanban lévő animus(férfi) és anima (női) lélekrész mutatkozik meg. Az adott írásban megjelenő erős animus hatás nem jelent feltétlenül leszbikus vagy biszexuális irányultságot, azonban – kevéssé ismert tényként – Marlene Dietrich-et gyengéd szerelmi szálak fűzték többek között Greta Garbohoz és Mercedes de Acosta írónőhöz amellett, hogy élete egyik legnagyobb szerelme Jean Gabin volt. Szeretői között ott voltak a korszak neves írói, költői. Hemingway és Dietrich 1934-ben egy óceánjárón találkoztak és közel harminc éven át szexuálisan túlfűtött levelezést folytattak, amely Hemingway öngyilkosságával zárult le. Számtalan életszerepe, mint sikeres és keresett sztár, férfifaló és a végzet asszonya mellett vajon hogyan fért meg az anya? Mennyi hely maradt a visszafogott és reflektorok nélküli önzetlen és csendes szeretetnek, odaadásnak? Lánya szerint életük kiszámíthatatlan rémálom volt. Anyja nem viselte el, ha a figyelem akár csak egy kis darabkája is másra irányul. A figyelmet Marlene-re és egyedül rá kellett összpontosítani. Ez olyannyira megviselte lányát Mariat, hogy korai felnőttkorában az alkoholizmus, önértékelési problémák és a kétségbeesés fájdalmas szakaszain ment keresztül. Kétségtelenül igaz, hogy Marlene jeges szőke karakterisztikájával és erős szexuális kisugárzásával közel sem klasszikus női pályát futott be. Gondoljunk itt a náci rezsimmel való bátor szembehelyezkedésére vagy az emigránsok erkölcsi és anyagi támogatására. Az első amerikai csapatokkal tért vissza Németországba. Háború alatti tevékenységéért többek között tiszti rangot kapott és francia Becsületrenddel tüntették ki. Milyen különös játéka ez a sorsnak, hogy nem gondos katonafeleségként, hanem extrém életet élő színésznőként kapott állami és tiszti kitüntetéseket egy olyan lány, akinek apja rendőrtiszt, nevelőapja pedig katonatiszt volt. Egyedülálló módon tett eleget a családi elvárásoknak. Életének egy újabb ellentmondása, hogy ugyan harcolt a zsidóüldözés ellen, de az afroamerikai ápolónőket már nem volt képes elviselni maga körül erős rasszizmusa miatt.
Élete utolsó éveiben a világtól elzártan, méltatlan vagy éppen méltó körülmények között magányosan élt. Személyesen csak nagyon kevesekkel érintkezett. Halálát követően (1992) hamvai Berlinbe kerültek.
Forrás: Forgács Katalin: Híres ember írta…grafoéletrajzok, 2012, Tarandus Kiadó
Kapcsolati problémák esetén egyéni és szülői konzultáció, pár és családterápia Budapesten és Szentendrén!
Kramarics Rita / 06 30 861 2912 / ArteVita.hu
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: