Kamaszkori önbecsülés és az iskolai zaklatás | ArteVita

Szülőként talán az egyik legfélelmetesebb élményünk mikor ráébredünk arra, hogy gyermekünk már nem egy előttünk heverő nyitott könyv. Életének vannak olyan eseményei, melyre már nem látunk rá és ami még rosszabb, hogy meg sem osztja azokat velünk. Legyenek ezek akár boldog pillanatok vagy fájdalmas élmények. A jól ismert “Mi volt ma a suliban” kérdésre érkezik az unalomig ismert “ Semmi különös” válasz. Sematikus kérdésre, semmitmondó válasz érkezik.
Miközben ebben a fontos és törékeny kora kamaszkori időszakban van a legnagyobb szükségük a szülői támaszra és megerősítésre. Gyerekeink visszahúzódó, időnként dührohamokkal kísért viselkedése mögött gyakran iskolai társas kudarcok állnak. A kamaszok számára kulcsfontosságú, hogy mit gondolnak róluk a többiek, a kortársak. Önértékelésük elsősorban az iskolában betöltött szerepüktől és a népszerűségi listán elfoglalt helyüktől függ, melynek ingatagsága időnként súlyos következményekkel jár. Az iskolai piszkálódások és zaklatások zöme online történik, becslések szerint a fiatalok közel harmada esik áldozatul ilyen cselekményeknek. A hagyományos szemtől-szembe történő zaklatással, csúfolással és kiközösítéssel szemben előnyt élvez mindezek online verziója, mivel az elkövető nem látja áldozatát és bizonyos értelemben anonimitást élvez. Mindezek következményeként bűntudata és felelősségérzete csekély, szinte következmények nélkül kegyetlenkedhet.
A hagyományos iskolai környezetben a zaklatás bizonyos szituációkban, szünetben vagy iskola után történik. A virtuális zaklatás viszont bármikor, bárhonnan jöhet. Nincs térhez és időhöz kötve, bármikor kiposztolhatnak a gyerekek egymásról 1-1 kellemetlen vagy megalázó tartalmat.
Szülőként joggal foglalkoztathat bennünket, hogy gyermekünk elszenvedett-e már ilyen jellegű zaklatást?
A legtipikusabb jele ennek, ha a gyerek nem akar (fél) iskolába menni, esetleg gyakran fájlalja a hasát vagy a fejét. Előfordulhat, hogy lógni kezd bizonyos órákról, vagy romlani kezd az iskolai teljesítménye. Az erős szégyenérzet miatt kerüli a barátait, még a saját családjától is visszahúzódik. Szülőként érzékelve ezeket a jeleket, mit tehetünk?
Fontos, hogy gyakran beszélgessünk a gyerekeinkkel. Ne panel mondatokkal és csak félig odafigyelve, hanem igazán rájuk koncentrálva. Biztassuk őket, hogy álljanak ki magukért és ha ez nehezen megy, akkor kérjük a pedagógusok vagy az iskolai pszichológus segítségét. Beszélhetünk a zaklató gyerek szüleivel, nagy valószínűséggel nincsenek tudatában gyermekük “áldásos“ tevékenységének.
De a legfontosabb, hogy biztosítsuk gyerekeink számára az otthon bizalmi légkörét, ahol bármiről beszélhetnek és megoszthatják velünk fájdalmas élményeiket. Probléma esetén bátran kérjenek segítséget szakembertől, ne higgyék, hogy egyedül kell megküzdeniük a kialakult helyzettel. Megan A. Moreno: Szex, Drogok, Facebook, Móra Könyvkiadó, 2015