Mi táplálja a gyermekkori agressziót?

Az óvodai és iskolai magatartásproblémák kísérőjelensége a fokozódó agresszivitás; gyakran erre panaszkodnak és e-miatt aggódnak leginkább a pedagógusok. A szülők tehetetlennek érezhetik magukat gyermekeik agresszív megnyilvánulásaival szemben. Vajon mi lehet az agresszivitás üzemanyaga? Az egyik lehetséges tényező a frusztráció, mely elérve a kritikus tömeget, szélsőséges viselkedésben nyilvánul meg. Ha egy gyerek érzelmileg elszigetelődik, akkor ezt a feszülő érzést a külvilág, vagy esetenként önmaga ellen fordítja. A frusztráció mély és heves érzelem, mely akkor lobban fel, ha valami igazán fontos a számunkra, de valamilyen oknál fogva nem működik, nem sikerül. A biztos érzelmi kötődés megszűnésekor, meglazulásakor a gyerekek a kortársaik nyújtotta látszólagos biztonságot és védelmet választják. A család ereje című könyvében dr. Máté Gábor több olyan esetet is megoszt az olvasóval, melyek mentén sok szülő ráismerhet a saját otthoni konfliktusaira. Az egyik 11 éves kiskamasz fiú, miután a szülei megtiltották, hogy átugorjon a barátjához, heves dühkitörés közepette esett neki a szülőknek. Az ellenséges érzelmi kitörést szóbeli vulgaritás kísérte, mely teljesen kétségbe ejtette a családot. Korábban soha nem látták ilyen állapotban és megrémültek annak lehetőségétől, hogy gyermekük örökre megváltozott.
A kamaszokat nevelő családoknak mindez ismerős szituáció lehet. A kortársaktól “elzárt” gyerekek erős frusztrációt élhetnek meg, mert folyamatosan aggódnak a csoportban betöltött szerepük miatt, melyekért szüntelenül meg kell küzdeniük. Ha ma figyelnek is rájuk a csoportban, holnap lehetséges, hogy kegyvesztetté válnak. A kortárs-orientált fiatalok egyre szélsőségesebb szituációkba keverednek, miközben nem mérik fel a lehetséges és reális következményeket.
Amikor a fiatalok elvesztik az érzelmi kötődés vezérelte tájékozódásukat, akkor a természetes hierarchia felbomlik és a szülők irányító, mértékadó és megfékező szerepe szinte teljesen eltűnik.
A könyvben egy nagyon érdekes történet hívja fel a figyelmet arra, hogy az állatvilágban is előfordulhat hasonló. Egy dél–afrikai vadrezervátumban arra gyanakodtak, hogy orvvadászok pusztítják a ritka fehér orrszarvúakat. Kiderült azonban, hogy a tettes az agresszívvá vált fiatal és bandába verődött elefántok egy csoportja. Ugyanis az elefántok nagy populációját már nem tudta fenntartani a park, így korábban a felnőtt példányok jelentős részét kilőtték. Csak azokat a fiatalokat hagyták életben, akik már képesek voltak az önálló életre. A fiatal hím elefántok közül néhányan igen agresszívvá váltak és olyan dolgokat tettek, melyet korábban soha nem figyeltek meg a rezervátumban. Botokat hajítottak, zaklatták az orrszarvúakat, esetenként rájuk térdeltek vagy agyonnyomták őket.
A helyzetet úgy orvosolták, hogy hoztak a parkba egy kifejlett és erős hímet, aki egy kis idő elteltével megfékezte a fiatal erőszakoskodókat a generációs hierarchia helyreállításával. A kötődésüket vesztett fiatalok is bandákba verődnek és nomádok módjára vándorolnak a városban, plázákban. Az otthonaik már nem nyújtanak számukra melegséget, érzelmi biztonságot. A szülői kötődés helyrehozható türelemmel, szeretettel és kitartással. Szülőként fizikailag, érzelmileg, mentálisan egyaránt elérhetőnek kell lennünk és maradnunk. A gyerekeinknek újra érezniük kell a koncentrált figyelmünket, gondoskodásunkat és aktív jelenlétünket az életükben, amire nagy szükségük van annak ellenére, hogy látszólag minden lehetséges módon küzdenek ellene.

Dr. Gordon Neufeld & Dr, Máté Gábor : A család ereje , Libri Kiadó, 2014

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó