A szülői minta fontossága!

Elégedettek lennék, ha a gyerekeink pontosan ugyanolyanná válnának, mint mi magunk? Őszintén szólva ez meglehetősen komoly kérdés.
A szülői minták lényeges hatást gyakorolnak a gyermekeinkre. Nem az számít, hogy szülőként miről beszélünk. Sokkal lényegesebb, hogy a cselekedeteink és a szavaink valójában megfeleltethetőek-e egymásnak? Összhangban áll-e a kettő?
Árgus szemekkel figyelnek bennünket a kicsik és villanó szemekkel a kamaszok. Számtalan példát látok az erőtlen és következetlen szülői magatartásra, melyek révén a gyermekek kamaszkorukra szinte teljesen kezelhetetlenné válnak. “Azt tedd amit mondok, és ne azt, amit teszek” ….szülői viselkedési minta képes teljesen felszámolni az irántunk érzett bizalmat és megbecsülést. “A tetteink sokkal hangosabban beszélnek a gyermekeinkhez, mint a szavaink!” Nem arról van szó, hogy tökéletesnek kell lennünk szülőként, éppen ezért a tévedéseinket sem kell palástolni. Bátran bocsánatot kérhetünk a gyerekektől ha tévedtünk, vagy ha igazságtalanok voltunk velük szemben. Ezzel nem ássuk alá a szülői tekintélyünket, sokkal inkább megerősítjük őket abban, hogy belátóak vagyunk és tanulunk a hibáinkból (pontosan ezt várjuk el a gyerekeinktől is). Ha visszagondolunk saját gyerekkorunkra, néhányan képzeletbeli listát írtunk, hogy felnőttként mit fogunk másként csinálni. Izgalmas gondolatkísérletre hívom az olvasót. Milyen válaszokat adunk, ha feltesszük magunknak az alábbi kérdéseket? Mi lenne, ha a gyerekem felnőve úgy fejezné ki a haragját, ahogy én teszem? Ha úgy bánna a házastársával, mint én? Ha pontosan úgy oldaná meg a konfliktusait, ahogy én? Végül pedig, ha úgy viselkedne a gyerekeivel, ahogy én teszem.  

A mintaadásnak Chapman szerint 5 lépése van, melyet érdemes önvizsgálattal kezdeni. Nem lehetünk tökéletesek, de nem is ez a cél. Fontos azonban, hogy szembenézzünk saját nehézségeinkkel, korlátainkkal és a megkövült működési sémákkal. Vegyük számba, hogy mit csinálunk jól, mely területen vannak az erősségeink. Értékelhetjük magunkat egy tízes skálán, hogy mennyire állunk jól ezeken a területeken (bizalom, türelem, megbocsátó odafordulás, nagylelkűség, becsületesség, őszinteség..etc.). A következő lépésben tűzzünk ki fejlődési célokat a magunk számára és figyeljük meg a reakcióinkat. Tudatosan figyeljünk arra, hogy egy-egy szituációban türelmesebben, konzekvensebben reagáljunk (ha éppen ezt a célt tűztük ki a magunk számára). Az önmegfigyelés nagyon hatékony módszer arra, hogy rögzült viselkedésünket vagy reakciónkat nyakon csípjük és közelebbről megvizsgáljuk. 

A következő lépés nagyon egyszerű. Használjunk ki minden lehetséges helyzetet a gyerekek tanítására. Például vezetés közben magyarázzuk el a szabályos közlekedés fontosságát, mit jelent az aktuálisan szembe jövő közlekedési tábla. Magyarázzuk el, hogy számunkra mi a fontos közlekedés, vezetés közben…és így tovább. Szinte minden helyzet alkalmas a tanításra, a szabályszegés éppúgy, mint a szabálykövetés. A helyes és követendő viselkedést minden alkalommal elismerő szavakkal érdemes megerősítenünk, így segítve a beépülést.
Chapman terápiás gyakorlata alapján azt tanácsolja, hogy szeretettel szemléljük szülői szerepünket és benne önmagunkat. A magunk vagy mások támasztotta maximalista elvárásokkal nagyon nehéz együtt élni, az ilyen helyzetekben mindennapos a kudarc érzése. A szülők gyakran azért fordulnak a szakemberekhez, hogy segítséget kérjenek “elromlott” gyermekük megjavításában. A legtöbb esetben a gyermek problémás viselkedése vagy gyenge tanulmányi teljesítménye nem az igazi probléma. Sokkal inkább az a gond, hogy a szülők irreális elvárásokat, vagy nagyon merev szabályokat támasztanak velük szemben. Az elfogadó és támogató szülő-gyermek kapcsolat kialakítása sokkal célravezetőbb.
Végül nagyon fontos szót ejteni a szülői hitvallásról. Jobb eséllyel érünk célba, ha pontosan megfogalmazzuk azokat az értékeket és elképzeléseket, melyeket szülőként meg akarunk valósítani. Ilyen lehet például ha azt mondjuk, hogy szülőként gondoskodó, támogató és biztonságos közeget teremtünk a gyermekeink számára, ahol bátran és őszintén vállalhatják gondolataikat és cselekedeteiket. Tudjuk, hogy néha hibázunk, de képesek vagyunk ezt felismerni és változtatni. A tudatosság nem csak a családtervezésben, hanem a nevelésben is megvalósítható. 
A gyerekeinkre mi szülők vagyunk a legnagyobb hatással, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy milyen mintát adunk tovább. Ennek érdekében érdemes változni és fejlődni!

Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk, Harmat Kiadó, 2017

Élj a lehetőséggel és jeletkezz be ingyenes konzultációnkra!

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó