A moszók közössége egyike a kevés napjainkra is fennmaradt matriarchális társadalmaknak. Közel 40,000 lelket számláló népesség Dél-Kína és Tibet határán emelkedő csodás hegyek között, a 3000 méterrel a tengerszint felett elhelyezkedő Lugu-tó partján él. A moszók hivatalosan a náhszi népcsoporthoz tartoznak, de önmagukra különálló nemzetiségként tekintenek.
A moszók egy különleges nép, ahol a moszó család és társadalom alapját a népes anyai ház jelenti. Talán ők az egyetlen nép a világon, akik a házasság intézményét a családi értékek elleni lázadásként értelmezik, tulajdonképpen vándorházasságban élnek (ami nem valódi házasság). A moszó nők képezik a család gerincét, nincsenek férjeik, de életük során kedvük szerint számtalan szeretővel tarthatnak fent szerelmi kapcsolatot. A moszó háztartásokban kizárólag a felnőtt nők rendelkeznek hálószobával, míg az idősek és a gyermekek a ház központi részében alszanak. A hagyományok szerint a család férfi tagjai (fiúk,nagybácsik) éjszakáikat szeretőiknél töltik, vagy a számukra kialakított vendégszobában. A moszó hagyományok szigorúan tiltják, hogy a család férfi tagjai egy helyiségben aludjanak női rokonaikkal és tilos számukra, hogy utalást tegyenek nőrokonaik szexuális életére.

Természetesen a moszóknál sem ismeretlen a féltékenység vagy a szerelmi bánat, de ha így is éreznek, nem fejezhetik ki fájdalmukat nyíltan. Szívügyekben uralkodniuk kell érzelmeiken férfiaknak és nőknek egyaránt.
A nők a moszó családok vezetői – de nem tejhatalmú urai -, a családi vagyon kezelői és társtulajdonosai. Őrzik a hagyományokat, áldoznak az ősök szellemének és közben sajátos családrendszerüknek köszönhetően korlátlan szabadságban élnek.
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól, 2003
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó


Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: