Hogy van jelen életünkben a tanult tehetetlenség?

A kifejezés Martin Seligman nevéhez kötődik, aki munkája során többek között azt vizsgálta, hogy mi okozza az  egyes emberek viselkedésében megjelenő kiszolgáltatottság érzést és az ezzel járó cselekvésképtelenséget. Sokan a lehetséges nehézségek és az esetleges kudarcok miatt meg sem próbálnak kilépni helyzetükből és életüket csöndes elkeseredettségben élik le. Seligman kutyákkal végzett kísérletsorozatának lényege az, hogy az állatokat gyenge, de már éppen kellemetlen áramütéssel sokkolta. Az egyik csoportba tartozó kutyáknak lehetőségük volt egy kapcsoló segítségével kiiktatni a nem kívánt ingert, míg a másik csoportba tartozó állatoknak semmilyen lehetősége nem volt erre. Ezt követően újabb kísérleti helyzetbe helyezte a kutyákat. Ismét áramütéssel ingerelte őket, amelyet megszüntethettek, ha átugrottak a ketrec közepén elhelyezett alacsony válaszfalon. A vizsgálat során kiderült, hogy csak azok a kutyák ugrották át a válaszfalat, akik korábban használták a kapcsolót. A  többiek tehetetlenül feküdtek a ketrec alján és elviselték az áramütéseket. Seligman úgy magyarázta a történteket, hogy a passzívvá vált állatok a kísérlet első fázisában megtanulták, hogy a dolgok rajtuk kívül álló okokból történnek és nincs ráhatásuk, nem rajtuk múlik! 

A kísérletet többször megismételték és hasonló eredményre jutottak. Sőt, módosított feltételekkel fiatal egyetemistákkal is elvégezték a kísérletet hasonló végkifejlettel.

A  jelenség vizsgálata során feltűnt a kutatóknak, hogy a kísérleti személyek közel 30%-a semmilyen körülmények között nem vált tehetetlenné. Az okokat vizsgálva a figyelem az emberek bizonyos élethelyzetekre adott magyarázatai felé terelődött. Teasdale szerint azok az emberek, akik a kudarcokat és az élet nehézségeit személyes okokra vezették vissza, azok saját állapotukat állandónak és megváltoztathatatlannak vélték, emiatt lényegesen többet szenvedtek és az életben rosszabb eredményeket produkáltak.  Mindez legkönnyebben egy iskolai példával szemléltethető. Azok a tanulók, akik gyenge osztályzatukat  felkészületlenségnek vagy éppen rossz napjuknak tulajdonították, könnyebben javítottak teljesítményükön, mint akik úgy vélték, hogy a rossz jegy mögött eredendő tehetségtelenségük, gyenge képességeik vagy butaságuk állt. Erre vonatkozóan szinte mindannyiunknak vannak iskolai emlékei, gondoljunk csak a matematika órákra!

A “megfelelő” kondícionálást követően a gyermek már nem vár magától jó teljesítményt, nem is erőlködik. Megelégszik a minimummal, csak annyit tanul és dolgozik, amennyi feltétlenül szükséges. Keveset kockáztat és igyekszik kitérni az akadályok elől. Munkahelyi környezetben kerüli az új és kreativitást igénylő feladatokat és számtalan kifogást gyárt arra vonatkozóan, hogy mi – miért nem fog működni. Felnőve ez a viselkedés a mindennapjaink kísérőjévé válhat.

Forrás: Kovács Eszter-Cserné Adermann Gizella:Tanult tehetetlenség, állóképesség, önbeteljesítő jóslat

Kapcsolati problémák esetén egyéni és szülői konzultáció, pár és családterápia Budapesten és Szentendrén!

Kramarics Rita / 06 30 861 2912 / ArteVita.hu