Nem kívánt gyermekek, akik mégis megszülettek! | ArteVita

A gyermekvállalás körülményei és mögöttes motivációi sokféle képet mutatnak, a helyzet ritkán vegytiszta. A gyermek iránti vágy lehet egy roppant erős belső igény, mely felülír minden racionális megfontolást. Felülírja a bizonytalan anyagi helyzetet, rendezetlen párkapcsolati állapotokat és időnként azt is vállalják az anyák, hogy születő gyermekeiket egyedül nevelik fel apa és támogató családi közeg nélkül. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a gyermek érkezése nem felhőtlen boldogság forrása, sőt! Az anya és gyermek korai kapcsolatának vizsgálata számtalan empirikus kutatás tárgyát képezte az elmúlt évtizedekben, ezek közül a Prága- tanulmány (Matejcek, Dytrych) az egyik legismertebb. Ebben a longitudinális tanulmányban 220 olyan gyermek életét kísérték végig 35 éves korukig, akiknek az édesanyja 1961 és 1963 között több alkalommal is megjelent az abortuszbizottság előtt. Ezek a gyermekek végül mégis megszülettek. A kutatók többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy az anyák nyílt elutasítása születendő gyermekükkel szemben, milyen módon befolyásolta azok későbbi sorsát. Az eredmények alapján drámai kép bontakozott ki. A nem kívánt gyermekek gyenge iskolai teljesítményt mutattak, tanáraikkal gyakorta keveredtek konfliktusba. Rendszeresek voltak a dühkitöréseik és viselkedésüket nehezen tudták kontrollálni. Környezetükből – viselkedésük okán- gyakran váltottak ki ellenállást és gyakrabban váltak társaik céltáblájává. Létezési dinamikájuk alapjává vált a kezdeti primer elutasítás érzése, mely újra és újra megismétlődött a társas kapcsolataikban, újrateremtve az ismerős destruktív érzelmi állapotot. Ezeknek a gyerekeknek a körében kétszer gyakrabban fordult elő az alkoholizmus és háromszor gyakrabban követtek el bűncselekményeket, mint a kontrollcsoport tagjai. A velük készített mélyinterjúk során a legtöbben azt mondták, hogy eddigi életükben folyamatosan küzdeniük kellett az elfogadásért és a megbecsülésért, miközben ez igen nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült nekik. A megélt csökkentértékűség érzése végig kísérheti életüket és tudattalanul befolyásolja párkapcsolataikat kudarcok, szakadások és csalódások mentén. Gyakran az érthetetlen “lustaság” vagy motiválatlanság, esetenként az önpusztító életmód mögött is az “engem nem akart az anyám” érzése dolgozik csöndesen.