Születési sorrend – Meglepő részletek! | ArteVita

Nincs két olyan testvér, aki ugyanabban a családban nőne fel! Ahány gyerek, annyiféle megélés és viszonyulás, megannyi különféle tapasztalat és átélés. Pontosan ez az egyik magyarázata annak (a különböző veleszületett jellemzőkön túl), hogy egyazon családban felnőtt testvérek egészen más életutat és sorsot járnak be. Számos kutatás igazolta (és legalább ugyanannyi meg is cáfolta) a születési sorrend fontosságát és az egyéni fejlődésre vonatkozó hatását. Orvos-Tóth Noémi az Örökölt sors című munkájában sok egyéb tényezőn túl arra hívja fel a figyelmet, hogy a testvérsorrend hatása nem kötelező érvényű, de szülőként mindenképpen érdemes tisztában lenni a lehetséges következményekkel. Az elsőszülött gyermekek tapossák ki az utat a többiek számára, ők azok, akik megtanítják a szülőség mesterségét. Az elsőszülötteknél még mindent nagyon komolyan veszünk, rendületlenül fertőtlenítünk és forralunk, megállíthatatlanul aggodalmaskodunk és minden figyelmünket, szeretetünket rájuk irányítjuk. Az első gyermekek többnyire fürdőznek a figyelemben és élvezik a szűkebb-tágabb család extra erőforrásait. Később ők lesznek azok, akik tovább örökítik a családi stafétabotot és értékrendet. Orvos-Tóth nemzetközi kutatásokra hivatkozik, melyek szerint az elsőszülöttek általában magasabb végzettséggel és jobb anyagi kondíciókkal rendelkeznek, mint fiatalabb testvéreik. Megfigyelések szerint a Nobel díjas tudósok között is többségben vannak az elsőszülöttek.
Az elsőszülötteket éri a legnagyobb megrázkódtatás, ha kistestvérük születik. Vágynak a kisebb testvérre, de a többség azonnal visszaszolgáltatná a kis jövevényt, amint megtapasztalja, hogy ez mivel is jár valójában. Saját élményem, miután kisöcsém cumisüvege eltört, a szüleim szorult helyzetükben az én üvegemet adták oda a síró kisebbnek. Minderre úgy reagáltam 2 évesen, hogy soha többé nem fogadtam el a tejet sem üvegből, sem pohárból. Egy életre megsértődtem! Punktum!
A testvérek már a korábban kialakult családi rendszerbe születnek, ahol kialakult szokások és szabályok irányítják a mindennapi életet. A másodszülöttek éppen ezért gyakran szabálybontók és rebellisek, hiszen a már kialakult rendszerben kell maguknak helyet és kellő figyelmet biztosítani! A harmadik gyermek megszületésével kialakul a “szendvicsgyermek” helyzet, azaz a középső beszorul a kicsi és a nagy közé. Gyakran kevesebb figyelmet kapnak a családjaikban, mint másik két testvérük. Belőlük lesznek a nagy békítők, hiszen három testvér között bizony gyakoriak a viták és állandó a versengés.
A legkisebb testvér számtalan privilégiumot élvez. Egyrészt a szülők rutinja (és enerváltsága) miatt már kevesebb a kontroll, így ők nagyobb szabadságban nőhetnek fel. Testvéreik gyűrűjében és szeretetében erősödnek, miközben többnyire bohóckodással vívják ki a felnőttek extra figyelmét. A legkisebbnek gyakran többen dirigálnak, a szülőkön túl az idősebb testvérek is irányításuk alá vonják a kicsit. Ez a biztonságos és irányított helyzet időnként túlontúl vonzó, akár egész életükben benne ragadhatnak.
Elképzelhető, hogy a fenti sorok némelyikében magára ismert az olvasó. Jó szívvel ajánlom Orvos-Tóth Noémi könyvét, mely a testvérsorrenden túl számtalan elgondolkodtató mondanivalóval szolgál a családi rendszer működésével és az együttélés művészetével kapcsolatban.