Szülői elidegenítési szindróma – PAS | ArteVita

Az elnevezés Richard Gardner amerikai pszichiátertől származik a ’80-as évekből, aki hosszú időn át válófélben lévő családokkal dolgozott. A szülőkkel és a gyerekekkel végzett munka során figyelt fel egy érdekes jelenségre, mellyel korábban már (1976) Judith Wallerstein és Joan Kelly is foglalkozott. Arról van szó, hogy a válófélben lévő szülők egyikének manipulációja révén a gyermek szinte eltaszítja magától a másik szülőjét, negatív érzelmeket táplál irányában, érzelmileg és fizikailag is elszigetelődik tőle. Az elidegenedés azonban nem csak ilyen formán alakulhat ki, előidézheti bántalmazás vagy érzelmi és/vagy fizikai elhanyagolás. Gardner elképzelései nagy vihart kavartak az 1980-as években, számtalan erősen vitatott és a tudományos megalapozottságot mellőző állítása miatt maga a szindróma kifejezés is túlzás, ennek ellenére valós problémáról beszélhetünk. Az elidegenítő viselkedés többnyire a gyermekelhelyezési és láthatási viták során bontakozik ki és ölt látható, érzékelhető formát. Az elidegenítés leggyakrabban tudatos kommunikációval, utalásokkal, érzelmi ráhatással valósul meg. Fontos leszögezni, hogy mindkét szülőre jellemző lehet ez a fajta viselkedés. Végeredményeként a gyermek elutasítóvá válik az elidegenített szülőjével szemben, gyakran látni sem akarja. A gyermek rendszerint mindkét szülőjét szereti, mégis a kialakult helyzet miatt választásra kényszerül. Érzelmi viszonyulásuk komplexitását jól mutatja, hogy gyakran erőteljes lojalitás válságot élnek meg. Vajon melyik szülő mellé álljanak? Kit támogassanak, kivel szemben? Ezek súlyos kérdések egy gyermek számára. Előfordul, hogy elutasítással fejezik ki a válással, a válást kezdeményező féllel szemben megélt haragjukat, dühüket és kétségbeesésüket. Ez a gyászfolyamat része, melynek szabad utat kell engedni. A gyerekünknek joga van kifejezni a fájdalmát és csalódottságát, joga van elgyászolni a hajdani családi egységet. A gyerekek is aktív gyászmunkában vannak a szüleik válásakor, érdemes a szülőpárnak erre nagy figyelmet fordítani saját fájdalmuk megélése mellett.
Az elidegenítés megkeseríti az érintett szülő életét és annak feloldása sok türelmet és még több időt igényel. Időt, amíg a gyerekek elég nagyok lesznek ahhoz, hogy szembenézhessenek a valóság egy másik szeletével.