Mérgező családok | ArteVita – Pszichohétköznapok

Vajon hány ember életének alakulását befolyásolta a szüleihez fűződő viszonya? Életünknek talán ez az egyik legingoványosabb területe, a szembenézés és emlékezés időnként nagyon fájdalmas. Susan Forward kíméletlenül ír a mérgező szülői és családi háttérről, mely észrevétlenül és programszerűen alakíthatja életünket. Honnan tudhatjuk, hogy saját szüleink valóban rosszul bántak-e velünk? Egyetlen szülő sem tökéletes, lehetetlen minden időpillanatban érzelmileg rendelkezésre állni és helyesen cselekedni. Vannak pillanatok, mikor szülőként nem vagyunk a helyzet magaslatán. Kiabálunk, türelmetlenek és figyelmetlenek vagyunk, siettetünk és még sok más hibát is elkövetünk. De tengernyi szeretetünk, odafigyelésünk és gyengédségünk képes kompenzálni a tökéletlenséget.
Forward tapasztalatai szerint többek között a maximalizmus hajszolása, a szülők iránti düh kifejezésének képtelensége, a romboló és bántó jellegű kapcsolatok fenntartása, a “sosem leszek elég jó” érzése káros és mérgező szülői befolyásra utal. „Szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk – magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bűntudaté.” (Forward, 2000)
Az alkoholizmus, depresszió illetve egyéb más jellegű mentális betegség, a családon belüli fizikai és érzelmi bántalmazás ellenére a család tagjai összezárnak és kifelé a “normális család” látszatát keltik; azt játsszák, mintha minden rendben lenne. Ez a játszma a gyereket nagyon megviseli, mert erején felül rejtőzködik és tagadja le érzelmeit, miközben támasz és védelem nélkül marad.
Az egészséges családok a gyermek érzelmi fejlődését, egyéniségének kibontását támogatják és építik gyermekeik önbecsülését. A toxikus családokban az én-határok elmosódása és a szerephatárok összeolvadása jellemző, az egyéni megnyilvánulásokat jellemzően elfojtják.
A szülők utólagos mentegetése gyakori jelenség és mindaddig fennáll, amíg nem nézünk szembe gyermekkorunk sérelmeivel, veszteségeivel és igazságtalanságaival (Susan Forward: Mérgező szülők, Háttér kiadó, 2000).