A minimális büntetés hasznossága – Avagy miért változtatja meg viselkedésünket hatékonyabban a kismértékű büntetés?
Az egyensúlyra való törekvés nem csak ökológiai és fizikai rendszereket jellemez, hanem az ember belső pszichés működése is az egyensúlyra törekvés szolgálatában áll.
Észrevétlenül ugyan, de attitűdjeinket, viselkedésünket, véleményünket és érzelmeinket folyamatosan megfeleltetjük egymásnak. Mindannyian tudjuk, hogy a dohányzás nem egészséges, sőt! A dohányzók is tisztában vannak ezzel és pontosan tudják, hogy a dohányzás gyakorlata és az erről való tudásuk ellentmondásban áll. Ily módon feszültséget élnek meg, mely feszültséget alapvetően két módon oldhatják fel, leszokással vagy elbagatellizálással (pl: nem ártok jobban magamnak, mintha csúcsidőben végigsétálnék a körúton).Festinger és csapata (1959) azóta elhíresült vizsgálattal bizonyította a kognitív disszonancia elméletét. Egyetemista fiúknak adtak rendkívül unalmas és hosszadalmas feladatokat, majd arra kérték őket, hogy az utánuk következő lányoknak azt mondják, hogy a feladatok érdekesek és izgalmasak voltak. A fiúk egyik csoportja mindezért cserébe 1 dollárt, míg a másik csoport 20 dollárt kapott. Azok a fiúk, akik 20 dollárt kaptak, továbbra is unalmasnak tartották a feladatot. Attitűdváltozás azoknál következett be, akik mindössze 1 dollárt kaptak a lódításért cserébe. Ennek az a magyarázata, hogy a kis jutalmat kapott kísérleti személyek disszonanciát éltek meg az attitűdjük (unalmas volt a feladat) és a viselkedésük közötti ellentmondás miatt. Ahhoz, hogy ezt a disszonanciát fel tudják oldani, megváltoztatták a feladathoz fűződő hozzáállásukat. Azaz elhitették magukkal azt, hogy a feladat ténylegesen érdekes volt és élvezték a feladatmegoldást. Azoknak a diákoknak az esetében, akik húsz dollárt kaptak, a disszonanciát feloldotta a nagy jutalom, mely csökkentette az engedelmesség és az eredeti vélemény (a feladat valójában nagyon unalmas volt) közötti feszültséget. A kísérlet arra mutatott rá, hogy az attitűdünkkel ellentétes viselkedés meg tudja változtatni a hozzáállásunkat, ha minimális jutalmat kap az egyén. Ugyanezen elven magyarázható a minimális büntetés hatékonysága a szigorú ellenlépéssel szemben. A fenti tételt támasztja alá egy másik kísérlet, melyben gyerekeket kértek meg arra, hogy ne játszanak a kedvenc játékukkal. Az egyik csoportot szépen kérték és kismértékű büntetést helyeztek kilátásba. A másik csoportot szigorú hangnemben figyelmezteték és súlyos büntetést ígértek, ha a gyerekek megszegnék a szabályokat. Azoknál a gyerekeknél lépett fel attitűdváltozás (a későbbiekben kevésbé tartották vonzónak a játékot), akiknél enyhe büntetést ígértek. A játék utáni vágyakozás és a kismértékű büntetés közötti disszonancia okozta feszültséget a játékhoz fűződő viszony megváltoztatásával tudták legyőzni a gyerekek (Aronson & Carlsmith, 1963). Mindez rendkívül tanulságos a gyermekeket nevelő szülők számára, akik időről-időre kifogynak a fegyelmezési módszerekből és iránymutatási technikákból.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó