Ha valakit szépnek és megnyerőnek látunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy további pozitív tulajdonságokkal ruházzuk fel. A szép és harmonikus arcú embereket kedvesnek és gyengédnek gondoljuk, miközben ezeknek az összekapcsolódásoknak nem vagyunk tudatában. Ezt nevezzük holdudvarhatásnak. Ezek a folyamatok a személyészlelés során spontán és szinte automatikusan mennek végbe, elősegítve a gyors mentális folyamatok lefutását. Vizsgálatok igazolták, hogy a kevésbé szép gyerekeket nagyobb arányban vonták felelősségre csínytevés esetén, mint a szép arcúakat (Dion, 1972).
Tagiuri (1954) szerint az emberek gondolkodásának részét képezik az úgynevezett naiv nézetrendszerek, melyek meghatározzák, hogy mely személyiségvonások kapcsolódhatnak össze. Ezért van az, ha valakiről pozitív információval rendelkezünk, további kedvező tulajdonságokkal ruházzuk fel. Valamint érdemes számításba vennünk Asch (1973) megfigyelését, ő ugyanis azt állította, hogy az információk sorrendisége sem közömbös. Egy vizsgálatban az egyik csoportnak egy ismeretlen személy leírásaként az alábbi jellemzőket sorolta fel: intelligens, szorgalmas, impulzív, kritikus, önfejű, irigy. Egy másik csoportnak ugyanezeket a jellemzőket sorolta fel, csak fordított sorrendben. A vizsgálati személyek az első alkalommal nagyon pozitív és megnyerő embernek ítélték meg az ismeretlent, míg a második csoport sokkal kedvezőtlenebbül vélekedett az idegenről. Érdekes, igaz? Miközben a tulajdonságlista pontosan megegyezett. De akkor mi okozhatta a két csoport megítélésében megnyilvánuló különbséget? Ez nem más, mint az elsőbbségi jelenség! A magyarázatok alapján az első információ felvesz egy irányt és a többi ezt követi, tehát a további információk ebbe a még tág, de határozott irányba értelmeződnek. A fentiek értelmében jó, ha vigyázunk az első benyomásokkal! Van itt azonban még egy érdekesség. A tulajdonságok ugyanis önállóan és dinamikusan szerveződnek, azaz vannak jellemzők, melyek sokkal nagyobb súlyt kapnak és központi tulajdonsággá válnak, míg mások a perifériára szorulnak. Kelley (1950) vizsgálata jól láthatóvá tette ezt a különleges szerveződést. Egy vendégtanárt kértek fel arra, hogy a két vizsgált csoportnak adjon elő 20-20 percben adott témában és lehetőleg ugyanabban a stílusban. A tanárról előzőleg a diákok információkat kaptak az alábbi jellemzéssel: intelligens, ügyes, szorgalmas, hideg (melegszívű), udvarias, gyakorlatias, óvatos. A listában mindössze a hideg és melegszívű szavakat cserélték fel, ám az eredmények így is nagyon különbözőek lettel.
Az a csoport, aki a jellemzésben a melegszívű jellemvonást is megkapta az órát sokkal aktívabban követte, gyakori interakciókkal, élénk kommunikációt folytatva a tanárral. A “hidegebb” tulajdonságlista a diákokat távolságtartásra, tartózkodásra ösztönözte. Tehát ebben az esetben a hideg-melegszívű dimenzió vett fel központi szerepet és ez határozta meg végül a többi tulajdonság értelmezési keretét.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: