Vizuális érzékelésünk nem sziklaszilárd, erre tökéletesen rávilágít az Ames-szoba. Ez nem más, mint egy mesterségesen kialakított ferde falú építmény, ferde ablakokkal és ferde berendezési tárgyakkal. A szobát úgy tervezték meg, hogy torzítsa a vizuális észlelésünket. Bizonyos szögből ugyanis az Ames-szobában elhelyezkedő embereket hol óriásinak, hol pedig apró termetűnek látjuk, nem érzékelve a szoba ferdeségét.
A szoba azonnal lelepleződik, ha nem a meghatározott szögből nézzük és azonnal láthatóvá válik, hogy a helyiség egyik sarka kétszer távolabb helyezkedik el. Tehát ebben a speciális kialakítású szobában az embereket különböző nagyságúnak érzékeljük attól függően, hogy a szoba mely sarkában állnak. Dion és Dion 1976-os kísérletei rávilágítottak egy nagyon érdekes jelenségre. A szerelmes nők a szelektív perceptuális torzítás miatt nem voltak képesek kis termetűnek látni a partnerüket, ők azonnal észrevették a szoba ferdeségét. Miközben a szobában minden gond nélkül képesek voltak egy idegent hol kicsinek, hol pedig nagy méretűnek érzékelni. A kutatók a szerelmes férfiaknál nem találtak ilyen érzékelési különbséget, ők szívük választottjának méretbeli különbségeit a szoba torzításának megfelelően észlelték. Vajon szerelmes nőként miért vagyunk képesek a mesterségesen torzított szobában leleplezni a megtévesztést? Miért működik ez a “tisztán látás” kizárólag azoknak a férfiaknak az esetében, akikhez gyengéd érzelmi szálak fűznek bennünket? Miért működik a torzítás akkor, ha idegen férfiakat szemlélünk az Ames-szobában? Sajnos ezidáig helytálló tudományos magyarázat nem született a jelenséggel kapcsolatosan. Az Ames-szoba folyamatosan az érdeklődés fókuszában áll, napjainkban a filmgyártásban alkalmazzák, többek között a Gyűrűk-ura trilógia során is felhasználták vizuális effektként.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: