Mikor vagyunk nagyobb biztonságban? – A társas gátlás és a segítségnyújtás kapcsolata!

A tömeg vajon biztonságot nyújt, ha bajba kerülünk? Lesz–e akárcsak egyvalaki is, aki a segítségünkre siet? Nos, nem valószínű. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ember nagyobb eséllyel kap segítséget akkor, ha csak 1-2 embertársától várhatja azt.
Az 1960-as évek végén a szociálpszichológusok figyelme az emberi viselkedés egy nagyon különös aspektusára terelődött, miután 1964-ben egy fiatal nőt New York-i lakása előtt közel 38 szemtanú jelenlétében halálra sebzett a támadója. Senki nem segített, egyetlen ember sem hívta a rendőrséget. A jegyzőkönyvek alapján a szemtanúk tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a felek közötti konfliktus komoly és gyilkossággá fajulhat. Mégsem tettek semmit. Mivel magyarázható ez az ijesztő viselkedés?
Az eset valójában nem egyedi és elszigetelt, szinte hétköznapi jelenségről beszélhetünk.

Két kiváló kutató (Latane és Darley) a ’60-as évek végén komolyan foglalkozni kezdett ezzel a problémával. Úgy vélték, hogy a segítségnyújtás elmaradásának nem lelketlenség az oka, sokkal inkább a helyzetértékelés bizonytalansága áll a háttérben. Csoportos ignoranciának (közömbösségnek) nevezték el az egyének társas közegben megnyilvánuló viselkedését, melynek alapja az a téves gondolat, hogy a tömegből senki más nem osztja a véleményünket. “ Vajon miért nem cselekszik senki? Biztosan csak én érzem, hogy közbe kell lépni….nyilván tévedek”. Ehhez hasonló gondolatok vezetnek a helyzet téves megítéléséhez. A másik kézenfekvő oka a segítségnyújtás elmaradásának a felelősség kérdése. Minél több ember van jelen az adott krízishelyzetben, annál kevésbé nyilvánvaló az egyéni szintű felelősség. Ezt a jelenséget Latane és Darley a felelősség megoszlásának nevezi, mely nagyon szélsőséges következményekhez vezethet. A kutatók elképzeléseik igazolására egy elmés kísérletben vizsgálták a társas gátlás hatását. Egy szobában kérdőívet töltettek ki a vizsgálati személyekkel, miközben a szobában szivárogni kezdett a füst. Mikor a helyiségben csak egyetlen ember tartózkodott, az esetek 75%-ban jelezték szinte azonnal a problémát. Viszont 2-3 fő együttes jelenlétében mindössze 38%-ban jelezték a füst terjedését, esetenként hosszú percekig ültek csendben a füsttel teli szobában (Latane és Darley, 1968).
A “megvilágosodás–effektus” fogalma Kenneth Gergen (1973) nevéhez fűződik, mely szerint a pszichológiai kutatásokkal és azok eredményeivel kapcsolatos tudás képes befolyásolni későbbi viselkedésünket. Tehát előhuzalozza a jövőbeni krízishelyzetekben megnyilvánuló segítő cselekvéseinket.

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó