A házasságnak árt a “robotpilóta” üzemmód!

Az első gyermek születésével alapjaiban változik meg az életünk, az időbeosztásunk a feje tetejére áll. Az addigi életünk egyszerűen nem létezik többé és nem is csak arról van szó, hogy már hárman vagyunk, hanem egyszerűen a kis jövevény extra módon igényt tart mindkettőnk figyelmére és energiájára.
Az igazság az, hogy egyetlen szakkönyv vagy tanácsadás nem készíthet fel bennünket a gyermekvállalás valós kihívásaira. Értelmünkkel felfogjuk és megértjük a feladat komplexitását, de egészen más, amikor nyakig, sőt a fejünk búbjáig merülünk a tapasztalásban.
Sok esetben a gyermek érkezésével a férfi–nő kapcsolatot felváltja a gyerek-nő kapcsolat és a férfi kireked, kirekesztődik. Gyakran a férfi számára ez a rejtett félelem a gyermekvállalással egy időben jelentkezik, sokszor nem is tudatosul. Nem csak a gyermekért vagyunk mindketten felelősek, hanem kettőnk kapcsolatáért is. Ez így kimondva (leírva) olyan végtelenül egyszerűnek tűnik, de vajon hányszor negligáljuk és írjuk felül valami fontosabb, sürgősebb teendővel?

Fontos, hogy a párok között növekedjen az intimitás és a meghittség a gyermekeik születését követően. Gyakran a feladatok és a gondok ezzel ellentétes erőt fejtenek ki és a házaspárok egy idő után azt veszik észre, hogy egy kft-t üzemeltetnek. Dolgoznak, fizetik a számlákat, hozzák-viszik a gyermekeiket, megfelelnek az éppen aktuális családi életciklus diktálta teendőknek, miközben a kapcsolatuk színtelen funkcionalitássá kopik.
A családon belüli szerepek eltolódnak és kitöltődnek az anya és apa értékeivel és feladataival, nem marad tér a házasságon belüli férfi és női szerepek megélésére. A párok egyre kevesebbet beszélgetnek, a közlések sokkal inkább a családi működésre, működtetésre korlátozódnak.
A robotpilóta üzemmód – azaz ha csak a funkcionalitással és a működtetéssel törődünk- azért veszélyes, mert hétköznapivá csupaszítja a szerelmünket.
A házasság és a kapcsolat éltetője a kommunikáció és mint ilyen, nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak bele, hogy megismerkedésünkkor mennyire kíváncsiak voltunk a másikra. Beszéltünk és folyamatosan figyeltünk a másik mondanivalójára. Ezt meg kell tudnunk őrizni a mindennapokban. Az “igen, de” ….kezdetű mondatokat felejtsük el. A kifogások erőtlenségünkből fakadnak és elodázzák a szükséges lépéseket, változásokat. A párkapcsolat folyamatos munka és tanulás, ahol kölcsönösen a másik az első és a fontosabb. A meghitt együttléteket meg lehet teremteni éppúgy, ahogyan ki lehet szakítani az én-időt. 
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2016. január-november között 48 920 házasságot kötöttek. Ez a szám a decemberi adatok nélkül is több volt, mint ahányan 2015-ben házasságra léptek. Ez mindenképpen előremutató. A nők és férfiak első házasságkötés idejére tehető átlagos életkora öt évvel emelkedett a 2000-es adatokhoz képest. A nők 2015-ben átlagosan 29,6, a férfiak pedig 32,4 éves korukban szánták rá magukat a házasságra. Válásra 20 315 alkalommal került sor 2015-ben, melyet – a statisztikai adatok szerint-  többnyire a nők kezdeményeztek. Az adatok alapján a nők a huszas éveikben válnak jellemzően, míg a férfiak esetében a válás a 30-as éveikre tehető. Érdekes módon 2015-ben az átlagosnál nagyobb mértékű volt a válási arány a középkorú házasfeleknél, 9-17 százalékkal nőtt meg a 40-45 év feletti nők és férfiak válási hajlandósága az előző évekhez képest.

A válás – bármely életkorban következik is be – erősen megrázza a feleket. Új életre, új életmódra kell berendezkedni és igen, határozottan van élet a válás után ! 

Forrás:  Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk, Harmat, 2017

KSH 

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó