Egy különleges történet következik, mely igazolja az oktatás megújulásának jelentőségét és küszöbön álló forradalmát. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2011-es adatok alapján azt jelentette, hogy a világ népességének jelentős része, közel 800 millió ember analfabéta; ami különösen aggasztó, hogy többségük nő és fiatal lány. Az írástudatlanság a falusi lakosságot kétszer jobban érinti, mint a vásosban élőket. A kormányok évtizedek óta próbálják a helyzetet konszolidálni valós vagy látszólagos intézkedésekkel, de igen kevés eredménnyel.
Ahhoz, hogy ezt a nagy feladatot belátható időn belül el lehessen végezni, radikálisan új oktatási módszerekre van szükség. Új és bátor szemléletmódra, amely a gyermekekben természetes módon jelenlevő tudásvágyra és elemi kíváncsiságra épít.
Sugata Mitra mára világszerte ismert oktatáskutató, aki 1999-2004 között egy 5 éves kutatási ciklusban vizsgálta India szegény falvait és nyomornegyedeit a Himalayatól a déli óceánig. A kutatási projektet egy rövid kísérlet előzte meg, melyben India egyik nyomornegyedében munkatársaival kihelyezett egy működő számítógépet és azt a kisgyermekekre bízta. Semmiféle érdemi magyarázatot nem adott a gyerekek számára az eszköz hasznát és használhatóságát tekintve. Az analfabéta és gyakran angolul nem beszélő gyerekek rövid időn belül megtanulták a gép és az internet használatát, rajzoltak és játszottak, szöveget szerkesztettek és néhány hónap alatt elérték egy átlagos képességű nyugati alkalmazott tudásszintjét. Önmaguktól jutottak ezen ismeretek birtokába, külső támogatás, ösztönzés és segítség nélkül, miközben egymást tanították. A tanulás gyorsaságának és hatékonyságának kulcsát abban találhatjuk meg, hogy a gyerekek aktívan osztották meg egymással az új ismereteket, gyakran csoportosan alkalmazták a próba-szerencse módszerét a problémák megoldásának érdekében. Ezt követően indult el az 5 éves program,melynek során közel 70 faluban és sivatagi településen helyeztek ki számítógépeket, hogy ellenőrizzék a korábbi kísérleti eredményeket. Mindenütt ugyanúgy reagáltak a gyerekek, az ösztönösen bennük levő tudásvágy és egészséges kíváncsiság elég hajtóerőt biztosított ahhoz, hogy megértsenek egy ennyire bonyolult rendszert és elsajátítsák ennek használatát.
További kísérletek születtek arra vonatkozóan, hogy megértsük hogyan működik az önszerveződő tanulás. A gyerekek teljesítményét figyelve azt vették észre, hogy csupán azzal, hogy biztatják őket 20%-os teljesítményjavulás érhető el. A kísérlet során a számítógéphez egyáltalán nem értő segítő személy folyamatosan bátorította a gyerekeket ezzel inspirálva a továbbhaladást. Ennek nagy jelentősége volt azokban a pillanatokban, amikor a gyerekek pillanatnyi tudását meghaladta az adott probléma és könnyedén feladhatták volna. Egy kompetens felnőtt támogatása, figyelme szignifikánsan növelte a teljesítményt. Felmerül a kérdés, hol van ennek a módszernek a határa? Minden szintű, rendű és rangú tanagyag elsajátítható ilyen módon? Hol húzódnak a módszer korlátai?
Vannak–e korlátai? Mitra professzor előadásaiból megtudhatjuk a “Hole in the wall” project pozitív eredményeit a gyerekekben ott rejlő eredendő kíváncsiság és tudásvágy hívta életre. A tanulás nem didaktikus módon, előre meghatározott program szerint zajlik, hanem ahogy azt a diákok igényei és képességei diktálják. Közel 300,000 diák kapcsolódott a több mint 300 önszerveződő tanulócsoporthoz világszerte, a felnőttek részvétele mindössze arra korlátozódik, hogy vigyázzanak a gyerekekre és szemléljék a tanulás folyamatát. www.artevita.hu
https://www.ted.com/speakers/sugata_mitra
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: