A nők valóban a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról valók? Fókuszban a kommunikáció!

A férfiak és nők közötti különbségek mibenléte az egyik legizgalmasabb témák egyike, különösen, ha a kommunikációról van szó.
Maga Freud is azt vallotta, hogy évtizedeken keresztül hiába kutatta a női lélek rejtelmeit, élete vége felé sem tudta megfejteni, hogy valójában mit is akarunk mi nők. Mélyen gyökerező hitrendszerünk egyik elemét képezi az elképzelés, hogy a férfiak és a nők teljesen eltérő módon kommunikálnak. Meg sem kérdőjelezzük ennek igazságtartalmát, melynek alapját informális tapasztalások és anekdotikus megfigyelések képezik. Deborah Tannen brit nyelvész úgy fogalmaz a témában, hogy a nők az intimitás és az egymáshoz való kapcsolódás nyelvét, míg a férfiak a státusz és a függetlenség nyelvét beszélik. Egy nemrégiben nagy visszhangot kiváltó könyvsorozat szerzője egyenesen odáig ment, hogy metaforikusan a nőket a Vénuszról, a férfiakat pedig a Marsról származtatta. A szerző John Gray szerint a nők és a férfiak nemcsak másként kommunikálnak, de egészen másként szeretnek, éreznek, válaszolnak, reagálnak, vágyakoznak…etc., mintha egészen más bolygóról származnának. Gray úgy gondolja (egészen hasonlatosan Tannenhez), hogy a nők számára a közelség és a kapcsolatok ápolása a lényeges, míg a férfiak lételeme a függetlenség és a versengés (Gray, 1995).

Mivel a téma robbanásszerű érdeklődést keltett, így az elmúlt években számtalan tudományos vizsgálat alapját képezte a nők és férfiak kommunikációs különbözősége. Többek között az olyan kérdésekre keresték a választ, hogy a nők valóban többet beszélnek-e a férfiaknál.
Matthias Mehl és mtsai a fenti állítás ellenőrzéseként 400 főiskolás napi beszélgetéseit követték nyomon, hordozható rögzítő berendezések segítségével. A vizsgálat eredményeképpen derült ki, hogy naponta mindkét nem közel azonos módon 16,000 szót használt fel a különféle kommunikációs helyzetekben (Mehl, Vazire, Ramirez-Esparza, Slatcher, Pennebaker, 2007). Tehát az állítás, miszerint a férfiak jóval kevesebbet beszélnek, egyszerűen nem állja meg a helyét. Természetesen vannak egyedi eltérések, de ezen egyedi tapasztalatok alapján nem vonhatunk le általános érvényű következtetéseket.
Mi a helyzet azzal az állítással, hogy a nők többet árulnak el magukról, és beszélgetéseik során kitárulkozóbbak?
Hyde vizsgálata 205 személyre terjedt ki, akiknél a beszélgetés tartalmát elemezve arra jutott, hogy a nők kis mértékben ugyan, de több személyes információt adnak át magukról, mint a férfiak (Hyde, 2005). Azonban ez a különbség statisztikailag szinte elhanyagolható. A férfiaknak szintén elemi igénye belső gondolataik és érzéseik megosztása, de közben meg kell felelniük a férfiasság mítoszának.
Ön is úgy gondolja, hogy a férfiak gyakrabban vágnak bele mások szavába?
Közel félszáz kutatás foglalkozik a nemek beszédstílusának különbségeivel. Az eredmények azt mutatják, hogy a másik félbeszakítása és a szó átvétele sokkal inkább a társadalmi státusz és a betöltött pozíció kifejeződése. Vezetőként dolgozó nőket vizsgálva azt figyelték meg, hogy többször ragadták magukhoz a szót és szakítottak félbe másokat, mint a hasonló pozícióban lévő férfiak (Aries, 1996, Barnett & Rivers, 2004). A női vezetők gyakran férfias viselkedésmintákban látják sikerességük zálogát és ezt tovább erősítheti a pozíciójukból eredő státusz.
A nők és a férfiak nem kommunkálnak azonos módon, ugyanakkor kevés olyan különbség van, ahol az eltérés elég nagy ahhoz, hogy jelentőségteljes legyen.