Jung szellemisége már az első olvasmányélményeim alkalmával mély benyomást gyakorolt rám. Ugyan nem voltam képes kritika nélkül viszonyulni életéhez, módszereihez és gondolataihoz, de mégis valami elemi kapcsolódás köt a jungi gondolatisághoz. Éveken keresztül reménykedtem abban, hogy az általa írott Fekete és a Vörös könyv kiadásra kerül, mígnem 2009-ben Sonu Shamdasani közreműködése révén az örökösök engedélyezték a Vörös könyv kiadását. Minden képzeletemet felülmúlta. Csodás kalligráfiával készült mű, mely egy régi kódex benyomását kelti. A 404 oldalnyi kézirat 53 teljes oldalas illusztrációt tartalmaz, melyek közül némelyik egészen elementáris erejű festmény.
A könyvet Jung 1913-ban kezdte el írni, mesterével Freuddal való szakítását követően. Kettejük kapcsolata a pszichotörténet leggyakrabban vitatott és leginkább misztifikált mester-tanítvány/apa-fiú viszonya. Jung közel 3 éven át írta ezt a művet változó intenzitással, melyet aztán egészen 1930-ig formált és illusztrált. A Vörös könyv elkészülte alatt szinte minden kapcsolatát elveszítette a barátaival, kollégáival, tisztségeiről lemondott. Az önanalízis közel 3 éve alatt kizárólag magánpraxisát tartotta meg, saját bevallása szerint a pácienseivel való törődés és terápiás munka mentette meg őt a megtébolyodástól. A Vörös könyv a tudattalanba való mélymerülés, Jung önelemzésének és identitásválságának naplója.
Ahogy nézed a festményeket, melyekt Jung saját kezülég készített néhol ijesztő, félelmetes és felemelően csodás alakzatokkal, szimbólumokkal találod magad szembe.
Jung élete derekán járt, tulajdonképpen komplex életközépi válságot élt meg ekkor, mely terminus az ő nevéhez fűződik.
Dante sorai Babits fordításában tökéletesen érzékeltetik ezt az érzelmi és mentális állapotot: “Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan. A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az uton.” (Isteni színjáték, Inferno I. 1-6.) Dante a művet 35 éves korában írta, mely a Biblia szerint az emberi élet fele.
Az életközépi válságban egyre hansúlyosabbá válik a befelé fordulás, az élet értelmének sürgető megértése és az egyéni missziónk megtalálása. Ez a folyamat sosem könnyű, mert ekkor mérlegre helyezzük eddigi életünk eredményeit, hibáit, személyes kapcsolatainkat és számba kell venni a még előttünk álló lehetőségeket. Gyakran ebben a lelki, pszichés állapotban döbbenünk rá sokan, hogy tévúton járunk és az előttünk álló idő már véges, lehetőségek szűkösek. Tanácsos ebben a kritikus időszakban szakember támogatását kérni, hogy elkerülhetőek legyenek az át nem gondolt és hirtelen döntésből fakadó házasságtörések, munkahelyi zűrzavarok és elébe menjünk a depressziónak.
A bejárt út Jung számára identitásának kikristályosodását eredményezte, melynek révén ismét rátalált saját erejére és hangjára. Az önmagunkkal való szembenézés megkerülhetetlen, ezek a válságok értünk vannak, még akkor is, ha jótékony hatásukat leginkább csak jóval később, visszatekintve értjük meg. Ha az ember élete másodk felében még mindig a régi sémák és meghaladott életprogramok alapján működik, akkor egyre nehezebb helyzetbe kerülhet és végül egy ponton arra juthat, hogy az életének semmi értelme nincs.
Jung személyes naplóját a Fekete könyvet a mai napig nem adták ki. Az örökösök vagy a hagyaték kezelésével megbízottak sok esetben mérlegre teszik azt, hogy az elzárt mű hozzá tud-e tenni az adott személy életművéhez. Óvakodnak attól, hogy más fénytörésben mutassák meg a tudóst, költőt vagy írót. Remélem egy napon ismét elég bátor lesz valaki, és kezünkbe vehetünk az újabb kultúrtörténeti gyöngyszemet.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: