A görögök számára a boldogság – amit eudaimóniának neveztek – egyfajta jó sorsot jelentett, mikor az ember életét egy jóságos istenség (daimon) igazgatta. Ezen felfogás szerint az élet nem a pozitív történések vagy pozitív életfelfogás végeredménye, hanem egy teljességében leélt élet jellemzője. Szókratész szerint az erény nem más mint tudás és a boldog élet alapja a helyes tudás. Meglátása szerint a boldogság a helyes ismeret és cselekvés függvénye.
A boldogság számomra egy roppant zavarba ejtő fogalom. (Tudat)állapotot vagy célt, intenzitást vagy minőséget jelöl?
Boldogságunkat belső vagy külső körülmények határozzák meg? Esetleg a történések értelmezésében kereshető a megoldás?
John Locke és Jeremy Bentham filozófusok már a 18. században úgy vélekedtek, hogy az ember boldogsága közvetlen összefüggésben áll az általa átélt pozitív események számosságával.
A modernkori pszichológia nagy erőkkel kutatja az emberi boldogság természetét. Ugyanis ha a boldogság nem a külső tényezők függvénye, elképzelhető, hogy saját személyiségvonásaink, hozzáállásunk, genetikai adottságaink eredménye?
Ed Diener és Martin Seligman több mint 200 egyetemi hallgatót kérdezett meg boldogsági szintjükről, majd a skála legfelső 10%-át (azaz a legboldogabb tizedet) összehasonlították a középső és legalsó 10%-kal. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyon boldog diákok életében nem volt több – objektíven – pozitívnak ítélhető életesemény, mint a másik két csoportnál (Diener & Seligman, 2002). Tehát nem a pozitív életesemények számossága a perdöntő.
Az ikerkutatások kapcsán fény derüt arra, hogy az egypetéjűek boldogság szintje sokkal hasonlóbb, mint a kétpetéjűeké, így elképzelhető, hogy a genetikai befolyásoltság okán mindannyian egyedi, ránk jellemző mintázattal azaz boldogság-kiindulóponttal rendelkezünk, melyről felfelé és lefelé egyaránt elmozdulgatunk 1-1 életesemény hatására (Lykken & Tellegen, 1996).
Egy régi mítoszt alapul véve a pénz önmagában nem boldogít, mindössze kényelmesebbé teheti életünket. Az erre irányuló kutatások a Forbes magazin által összegyűjtött 400 leggazdagabb személy általános elégedettségi szintjét mérve arra jutottak, hogy 7-es skálán mérve 5,8-as a vagyonos emberek elégedettségi (boldogság?) szintje. Ugyancsak 5.8-as elégedettségűek a pennsylvaniai amisok, akik dollármilliárdokkal keresnek kevesebbet (Diener & Seligman, 2004). A fenti eredmények megerősítették, hogy a vagyon és az anyagi javak egy ponton túl semmiféle befolyást nem jelentenek a boldogság/elégedettség érzetünkre.
Gyakran az elégedettség mértékegységeként tekintünk a boldogságra, miközben dimenzionális különbség van a kettő között. Lehetünk-e mindig és minden pillanatban emelkedett lelki/mentális állapotban? Alkalmas erre az emberi idegrendszer? Nem hinném. A boldogság természetét mindannyiunknak egyedeül kell kikutatni. Számomra ritka és csodás pillanatokat, különleges mentális és lelki töltöttséget jelent. Semmiképpen sem azonos az elégedettséggel, mely egy kiegyenlítettebb, kisebb amplitudójú és gyakran megélhető állapot.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadás
Vedd igénybe a 2×45 perces ingyenes konzultációs lehetőséget, hogy problémáidra más szemszögből nézhess! Kérj időpontot e-mailben!
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó