Burnout – Kiégés

A burnout, azaz a kiégés mára tömeges jelenséggé vált, kutatása azonban mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza.
A kifejezés Herbert Freudenberger amerikai pszichológustól származik, aki először használta a segítő foglalkozásúaknál tapasztalható érzelmi és fizikai tünetegyüttes leírására. Freudenberger azt tapasztalta az 1970-es években, hogy az orvosok és ápolónők időnként súlyos stresszes állapotba kerültek a kimerítő érzelmi és mentális terheltség következtében.

A kiégés nem hirtelen következik be, tehát nem arról van szó, hogy egyik reggel kiégve ébredünk és kész. ‘Nincsmitteni’. A folyamat lépésről lépésre – alattomosan- következik be, de azért nem állíthatjuk, hogy nincsenek időközi jelei.

Amikor úgy érzi, hogy lénye a kötelességek hálójában vergődik és úgy éli meg, hogy minden nap kiszámítható egyformaságban telik. A reggeli munkába indulás egyre nehézkesebb, gyakran el is késik. Ismerősei, barátai társasága csak kis időre képes kimozdítani a búskomor és reményvesztett állapotból. Munkahelyi teljesítménye gyakorlatilag a nullával egyenlő, órákig ül tehetetlenül feladatai felett.

A kiégés és a depresszió tünetei részben azonosak lehetnek, de nagyon fontos a kettő megkülönböztetése. Minden esetben pszichológus szakember felkeresése javasolt, ne diagnosztizáljuk önmagunkat.
A kiégés néhány jellemzője azonban nagyon specifikus, ugyanis ilyenkor a legtöbb probléma a végzett munkával, munkakörnyezettel kapcsolatos. A negatív érzelmek jól lokalizálható módon a mindennapi tevékenységhez köthetők (ellentétben a depresszióval, ahol a negatív érzelmek az élet minden területét érinthetik).

A burnoutról remek tudományos cikkeket lehet találni és a kissé könnyedebb stílusban írottak sem megvetendők. Elgondolkodtam a “sajátélményes tapasztalataimon”, hogy vajon szubjektíven én magam mit gondolok erről a jelenségről.
A kiégés a kizsákmányolás végeredménye. Mikor önmagunkat faljuk fel. A saját természetes érzelmi, lelki szükségleteinket erőszakoljuk meg oly módon, hogy elébük helyezünk olyan (elsősorban és rendszerint) egzisztenciális programokat, melyek legtöbb esetben kontraproduktív módon pont a hosszútávú jelenlétünket (értsd: egzisztencia a latin existere, ‘létezik’ szóból, a létezés a középkor óta a filozófia egyik kulcsszava a dolgok létbe lépésének és létben maradásának jelölésére) gyengítik.
Kiégésnek rendszerint a fenti folyamatnak azt a szakaszát hívjuk, amikor önmagunk számára is plasztikus fiziológiai vagy lelki tünetekkel járó negatív következményei már a hétköznapjainkra is kihatnak.

A kiégés és a nemet mondás képessége vajon milyen korrelációban áll egymással? Sok ember küzd azzal, hogy képes legyen a szuverenitásának határait megszabni, megállj-t parancsolni mások igényeinek, kéréseinek és követeléseinek. A kiégés úgy érzem, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll a határvédelemmel, önvalónk határainak védelmével.
Nem véletlen, hogy először a segítő foglalkozású embereknél figyelték meg ezt a tünetegyüttest, akik több terhet vállaltak hosszú távon, mint amennyit képesek voltak elhordozni.

Még valami ide kívánkozik, …ez pedig az életciklusainkkal függ össze. Az a tapasztalatom, hogy sokan nem tudatosítják idejekorán, hogy életünk számos szakaszra bontható és ezek a szakaszok személyiségünknek és képességeinknek( vagy azok hiányának) más-más elemét erősítik fel. A változás az egyetlen “állandó” az életünkben. Ha túl sokáig benne ragadunk egy élethelyzetben, szituációban vagy mechanizmusban, akkor az egyszerűen leblokkol bennünket és megakasztja fejlődésünket. Ha valami nem működik az életünkben, vizsgáljuk meg, menjünk hozzá jó közel és legyen bátorságunk változtatni. A változás fejlődés, elmozdulás egy másik irányba vagy átfordulás egy más minőségbe.

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadás

Vedd igénybe a 2×45 perces ingyenes konzultációs lehetőséget, hogy problémáidra más szemszögből nézhess!  Kérj időpontot e-mailben! 

www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó