Az Amerikai Pszichológiai Társaság egyik elnöke (G.S. Hall,1904) talán elsőként nevezte a serdülőkort a viharok és feszültségek korszakának. Hall az elnevezést a 18. századi német “Sturm und Drang” művészeti mozgalomtól kölcsönözte, mely a szenvedélyes és gyakran fájdalmas érzelmek kifejezését hangsúlyozta.
Anna Freud kiváló pszichoanalitikus szintén úgy aposztrofálta a kamaszkort, hogy az a mélyreható lelki és érzelmi felfordulás időszaka. Anna Freud-ot idézve “normálisnak maradni a serdülőkor időszakában már önmagában is abnormális” (A.Freud, 1958, 267.o.).
A kamaszokkal történt vizsgálatok elsősorban a szülőkkel való konfliktusokra, hangulatingadozásokra és a kockázatkereső viselkedésre fókuszáltak. Az eredmények megerősítették, hogy a serdülőkor a fiatalok számára valóban erőteljes pszichés megpróbáltatásokkal jár.
Azonban a kutatások alapján a problémás kamaszkorban a serdülők mindössze 20%-a érintett, nagyobb részüknek harmonikus a viszonya szüleivel és a kortársaival (Offer & Schonert-Reichl,1992).
A nagymértékű érzelmi hullámzás és a szülőkkel való konfliktusok kiéleződése többnyire azokra a fiatalokra jelemző, akik jól meghatározható pszichológiai problémákkal küzdöttek, mint a depresszió, viselkedési zavarok és bizonytalan, zűrös, problémás családi háttérrel rendelkeztek (Rutter, Graham, Chadwick & Yule, 1976).
Epstein (2007) szerint az állítás, miszerint a kamaszkori düh és indulat tipikus és elkerülhetetlen, egyszerűen nem állja meg a helyét. Tovább gyengítik ezt a sztereotípiát a kultúrközi adatok, melyek szerint a hagyományos és nem nyugati típusú társadalmakban a kamaszkor viszonylagos nyugalomban telik. Indiában, Dél-Kelet Ázsiában nem találunk jelntős kamaszkori vsielkedési problémákat (Epstein, 2007).
A családi háttér rendkívül fontos tényező a kamaszkori problémák vizsgálatakor. Most kézenfekvően arra gondolunk, hogy értehető a vad kamaszkor az alkoholizáló és marakodó szülők, válás, széthulló családi háttér esetén. A helyzet nem ilyen egyszerű. A serdülőkori problémák hátterében a családon belüli szerepek és viszonyok eltolódása, részleges vagy teljes felborulása is könnyedén meghúzódhat.
A kamaszok rendkívül érzékenyen regálnak a körülöttük lévő világra és különösen a körülöttük élő referenciaszemélyekre. Mivel elkerülhetetlen módon hamarosan ők maguk is belépnek a felnőttek klubjába, talán éppen ezért kísérik pengeéles szemvillanásokkal és reakciókkal mindazt, amit látnak és tapasztalnak.
Rosszul viselik a képmutatást és a külvilágnak szóló cukormázat. Ha a szüleiket vagy más számukra fontos személyt kapnak rajta efféle viselkedésen, bizony nem mutatnak együttérzést. Ebben a korban a hiteles szülői viselkedés talán az egyik legfontosabb. Ne akarjunk másnak látszani, különösen ne akarjunk tökéletesnek tűnni. Követünk el hibákat, ahogy kamaszgyerekeink is. A nyitottság, önmagunk vállalása, a bizalomteljes családi/szülői beszélgetések át fogják segíteni a gyerekeinket a kamaszkoron túli partra.
idézet: A.Freud (1958). Adolescence. Psychoanalytic Study of the Child, 13, 255-278.
www.artevita.hu – életvezetési tanácsadó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: